Mit tud a világ egyik legsikeresebb és leglazább üzletembere, aki óriásvállalatokat alapított és vezet a mai napig? Annyi bizonyos, hogy a semmihez sem hasonló out of the box szemléletmódja hihetetlen sikerekhez segítette az elmúlt 40 évben és közben egy cseppet sem unatkozott. Amolyan Virgin-módon. Íme a könyve, amelyben megosztja a módszereit, méghozzá nem is akárhonnan, hanem a Necker-szigeteki függőágyából. Ugyanis az az „irodája”. 😉
Ez volt a 2/52-es könyvem a kihívásban, és már alig vártam, hogy belekezdjek. Mindig is csíptem a fazont, és ez a kifejezésmód esetében abszolúte rendben van. Számos cikkemben említettem már, hiszen számomra valamiféle példakép sok tekintetben. Ha egy (és fél) mondatban kellene összefoglalnom, hogy miért:
mert ő az üzleti világ legsikeresebb(en) hiteles különce, akit fűt a lelkesedés, gyermeki kíváncsiság, bevállalósság, nyughatatlan életöröm, valamint egyedi látásmód, vagány közvetlenség jellemzi és mindennél többre tartja az emberek megbecsülését. Másként gondolkodik és ezt úton-útfélen mások orra alá is dörgöli, a maga Virgin-es módján.
Nem tudott és nem is akart a kaptafánál maradni, inkább különféle ágazatokban hozott létre (sikeres) cégeket. Nem is tudom van-e olyan ágazat, amiben nem alkotott… Ráadásul mindegyiket a Virgin ernyő alá vonta be, amit ő szakzsargonnal vertikális integrációnak hív. Nyugi, ez a szó lesz a legszakmaibb, amit a könyvében olvasni fogsz, olyan közérthetően és a történetmesélés erejét kihasználva ír.
Ha csak 1 mondatban írhatnám le, miről szól a könyv…
Egy cégbirodalom vagányan különc vezetője számos érdekes és inspiráló példán és sztorin keresztül osztja meg azokat a módszereket, amelyek sikeressé tették őt, illetve a Virgin Groups-t.
Itt említeném meg anyukájának bölcs útravalóját is, amit Branson mindig szem előtt tart (és nekünk sem árt):
Ha valamit meg sem próbálsz, garantáltan nem fog összejönni!
Exhibicionista? De még mennyire!
Branson nevét nem lehet nem ismerni, ha valaki kicsit is képben van az üzleti világban. Övé a Virgin-birdalom, amely több, mint két tucat vállaltóriásból áll pl.: Virgin Records (az első cége egy lemezkiadói vállalat), Virgin Atlantic (légitársaság), Virgin Money (bankhálózat), Virgin Active (fitness-és egészség centrum hálózat), Virgin Galactic (űrutazás), Virgin Hotels (szállodalánc), Virgin Mobile (mobilvállalat), Virgin Trans (vasúti társaság) stb. Könyvében mindezekről részletesen ír és mindenhez van sztorija.
Egyébként nagyon sok világcéget említi valamilyen formában több fejezetben is (pl.: Apple, Starbucks, PayPal, Google), és néhány sztoriban ő maga is személyesen érintett valamilyen formában, amin nem is csodálkozom. Érdekes belső infókat árul el…
Igazából még csak egyet lapoztam a könyvben, és az előszóban már meg is találtam azt a gondolatot, amely az egész sztorit/életművet áthatja:
Tekintsük úgy, hogy éppen most éljük azokat a „régi szép időket”, amelyekre 20 év múlva majd ekként fogunk visszaemlékezni. Akkor hát miért nem mozgatunk meg eget-földet azért, hogy élvezzük is a jelent, amíg még megtehetjük?
Ezen most kicsit gondolkodjunk el!
…
Melyek a jó vezetés alapelvei Virginék szerint?
Tetszenek a fejezeteket elválasztó oldalak, amelyek szófelhő formájában foglalják össze azokat a kulcsszavakat, vezérelveket, amelyek köré az adott fejezet épül. Én is ezek mentém fogom elmesélni a benyomásaimat.
Branson azt mondja – ami egyébként a Virgin-módszer egyik alapelve is -, hogy nem csak a szakértőket kell figyelemmel hallgatnunk, hanem bárkit, aki meg szeretné osztani velünk a véleményét. Ezen kívül bízzunk az ösztöneinkben még akkor is, amikor látszólag szakadék felé irányít minket. Legyünk bátrak!
Képzeld, megkérte az anyukáját, hogy írjon az könyvébe és le is hozta a mama levelét, amelyben elhangzik, hogy milyen jó, hogy nem voltak azok a tipikus „jobb szülők”, akik hagyják, hogy a csemetéjük egy kaptafán, szabályosan nevelkedjen… Nagyon kedves kis írás, majd olvasd el!
A gyerekkorából (is) egyébként sztorizik rendesen, például hogy miként vált az apja szövetségesévé, milyen helyzetekben feleselt vagy került bajba és hogy vágta ki magát, illetve hogy arra bátorították, hogy mindig igyekezzen megtalálni a jót az emberekben, ahelyett hogy a legrosszabbat feltételezve a hibáikra összpontosítana. Így is tett minden helyzetben.
A könyvből több olyan részt kiemeltem magamnak, amely valamelyik kihívásom lesz, például ezt is:
Figyelj jobban, beszélj kevesebbet!
Az értő figyelés fontosságára több fejezetben és több példán keresztül felhívja a figyelmet, hiszen abból lehet tanulni, amit mi még nem tudunk, de mások igen. Mit is tanulhatnánk a saját mondanivalónkból?! Szóval minek jártassuk csak mi a szánkat, hallgassunk meg helyette inkább másokat. Legyen az bárki. Pláne, ha azok a munkatársaink. Egyébként, akik értőn figyelnek, nem csak azt hallják meg, ami elhangzik, hanem azt is, amit a másik nem mondott ki. Próbáld ki, majd tarts velem a kihívásban (hamarosan)! 😉
Egy olyan cégnél, ahol egymás figyelmes meghallgatása a napi rutin része, a vállalati kultúra is jobban működik, mint máshol.
Ő már csak tudja ennyi tapasztalattal és sikeres céggel a háta mögött. És nem csak a pénzben mérhető sikerre gondolok, hanem a Virgin Groups az egyik legvonzóbb munkahely az emberek számára szerte a világon…szóval csak tud valamit a fickó. 😉 Hisznek abban, hogy a vélemény nyilvánítás szabadsága és öröme teszi a Virgint különleges munkahellyé.
A Virginnél azt vallják, hogy olyan jó képzést kell adniuk a munkatársaknak, hogy bármikor elmehessenek, ha akarnak, de olyan jól kell bánjanak velük, hogy inkább ne akarjanak ezzel a lehetőséggel élni. Ki ne szeretne egy ilyen elvet valló cégnél dolgozni?
Tegyünk meg mindent a vevőért!
Fontos tanácsa továbbá, hogy mindig lépjünk egy kicsit hátra és vizsgáljuk a (zseniális) ötletünket, hogy vajon milyennek tűnik majd a vásárlónk vagy ügyfelünk szemszögéből. Nem szabad a rövidlátás és az ego hibájába esni. A vásárlónak mindig… fontos szerepe van és erre is rengeteg példát mesél el.
Érdemes feltennünk magunknak a kérdést, hogy:
- Milyennek látjuk magunkat?
- Milyennek látnak minket a munkatársak?
- Milyennek látnak a versenytársak?
- Milyennek látnak a vevőink?
Van átfedés a 4 szemszög között? Törekedjünk rá!
A jó vezetés a vállalkozás előre vitelét célozza, vagyis olyan járható utak megtalálását, amelyen a cég továbbfejlődhet. A gyenge vezetés viszont szereti a status quo-t és az ideje múlt „járt utat járatlanért” el ne hagyj mentalitást követni. Ezen kívül bőven elemzi a jó és a gyenge vezetés jellemzőit, szintén példát példára halmozva.
De miért?
Nyugi, nem Fluimucil Ábelről van szó (atyaég, miért ez jut eszembe?!), hanem a kérdezés fontosságáról. Igyekezzünk mindig kérdezni és érdeklődni a miértről, hiszen megvan az előnye. Arra késztethetünk vele másokat, hogy felülvizsgálják a berögzött gyakorlatokat (gondolkodásmódot) és jobb megoldásokat találjanak.
Továbbá említi a szerencsét is, miszerint akkor beszélhetünk szerencséről, ha az időzítés találkozik a gyakorlással, kemény munkával. Persze Senecát idézi:
A szerencse akkor következik be, amikor az előkészületek találkoznak a lehetőséggel.
Mondanom sem kell, példából bőven akad erre is. Oké, mindig ismételgetem, hogy tök sok példa van a könyvben mindenre, mégsem mondok egyet sem, de én a kedvedet szeretném meghozni a könyvhöz, nem kiírni belőle a velejét. 🙂
Amelyik példát egyébként a figyelmedbe ajánlom a szerencséhez kapcsolódóan, az a 121. oldalon lévő Google-ös sztori. Te tudod, hogyan alakult? Ő tudja és el is meséli, egy kicsit más szemszögből. Egyébként nagyon sok világcég sztoriját említi valamilyen formában több fejezetben is, és érdekes infókat árul el például Steve Jobs, Elon Musk, vagy Larry Page életéből, munkásságából. Persze a legtöbb példa a saját Virgin cégóriásai életéből származik.
Nagyon sok alkalmazottjáról, vezetőjéről mesél el sikertörténeteket, hogyan jutottak oda, ahol most tartanak. Igazán inspirálóak!
Az önéletrajz és a szakértelem sutba dobva
Azt mondja, hogy bizonyos pozícióban szakértőkre van szükség, de nem mindenhol. Nézzünk körül inkább hasonló ágazatokban, munkakörökben az ott jól boldogulók között és nagy valószínűséggel azt fogjuk látni, hogy képességeik más területen is hasznosíthatóak, kreatív problémamegoldók. Míg a szakértőt a beleégett rutin vezéri sok esetben, az adott területen kezdőt pedig a lelkes kíváncsiság, frissesség. Ne zárkózzunk el a kívülállóktól, néha jobban járunk, mint a szakértőkkel, legyünk bevállalósak!
Többször találkoztam olyanokkal – mondja Branson -, akik elsőre furcsának tűntek, később mégis nélkülözhetetlennek bizonyultak, mert EGYÉNI MÓDON GONDOLKODTAK, és ott is lehetőséget láttak, ahol mások problémát. Az ilyen emberek inspirálóak.
A Virgin Groupshoz jelentkezők hozzáállása sok esetben többet nyom a latba a cég számára, mint az, hogy milyen képzettségről tud papírt felmutatni. Üdvözítő ilyet olvasni!
Nehéz nem észrevenni…és ez is a célja mindig! 😉
Fő a vidámság!
Beszédes a cím, hiszen a Virgin-re jellemző életörömöt emeli ki és az ezzel járó bulizási szokásaikat ecseteli. Az sem a szokott módon zajlott/zajlik. Az ehhez kapcsolódó sztorikon kívül beszél a „végre péntek!” hozzáállás leküzdéséről, a vállalati kultúrát pusztító módszerekről, a velünk született szenvedély fontosságáról, a papír(forma) jelentéktelenségéről és arról, hogy a határ a csillagos ég. Úgy gondolja, hogy felnőtt életünk közel felét a munkahelyünkön töltjük, miért ne lehetne az egy olyan környezet, amelyben jól érezzük magunkat?
Egy jó mókára mindig vevő Branson stewardess 😀
Amikor 40 évvel ezelőtt belefogott az első vállalkozásába, azzal a céllal tette, hogy jobbá tegye az emberek életét. Ez a cél a mai napig minden cselekedetében jelen van és a 4. fejezetben ehhez kapcsolódóan mesél példákat, ad ötleteket.
Együtt könnyebb
A diákvállalkozások fontosságát ecseteli, merítve a saját sztorijából, amikor 16 évesen otthagyta a sulit azért, hogy megalapítsa a Student újságot. Akkor azért hagyta ott az iskolát, mert nem akart konzerv lenni, amit ugyanúgy töltenek meg „tudással”, mint a többit. Éppen ezért fontos számára az oktatás ügye.
Úgy véli, hogy mivel a jelen kamaszaiból lesznek a jövő vezetői, így a belőlük áradó lelkesedést, kreativitást, kíváncsiságot, energiát az iskolának munkára kellene fogni és jó irányba terelni, nem pedig féken tartani. Az oktatásban nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az érzelmi intelligencia, kritikus gondolkodás és a mindennapi életben hasznosítható problémamegoldó készségek fejlesztésére, amelyek mind kreatív készségek. Szívemből és bizonyára Vekerdy szívéből is szólt.
Mesél még a startupokról, a női vezetők fontosságáról (diverzitás témaköre) és a tapasztalt mentorok inspiráló mivoltáról.
Végül egy olyan gondolattal zárnám a hosszúra nyúlt könyvélményemet, amely Branson üzlethez való hozzáállását határozta meg egy életre. A jó tanács Sir Freddy Lakertől származik, aki a légi közlekedés fenegyereke volt és akire Branson felnézett. Egyszer Freddy azt mondta neki, amikor a Virgin Airlanes szűk zsebbel útjára indult, hogy felvegye a versenyt a British Airwayshez hasonló nagy reklámbüdzsével rendelkező versenytársakkal:
Figyelj Richard, hagyományos marketingmódszerekkel semmire sem mész a nagy versenytársakkal szemben. Én hamar megtanultam, ha valamit el akarsz érni, neked kell odatenned magad. Légy feltűnő, kreatív, vállalj kockázatot, hallasd a hangod! (…) Ha nem találod meg a módját, hogy elég hírverést csapj magad körül – ami nem feltétlen pénz kérdése- , akkor elevenen fognak felfalni.
Szóval ebben a szellemben nyomja azóta is Richard Branson és az egész útról részletesen mesél a Virgin-módszer című könyvében.
