Sosem szerettem igazán futni. Illetve voltak hónapok, amikor mégiscsak elkapott a lendület és volt, hogy időről-időre beleszerettem. Ezek néha külső nyomásra (mások is futnak, akkor én is), belső nyomásra (ha már van egy edző szakmám, nem ártana futni is), de ami igazán bejött, az a belső késztetés. Vagyis amikor úgy éreztem, hogy most szükségem van egy másfajta mozgásra, másfajta fittségre, és kell egy újabb kihívás az ezzel járó „megcsinálom!” pezsdítő érzésével együtt. Ráadásul a tudósok is azt mondják, hogy akik futnak, tovább élnek. Hát miért is ne. 🙂
Persze nem ártott növelni az állóképességemet sem, tehát emeltem a tétet és célt tűztem ki: felkészülök egy versenyre. Esetemben ez a PannonHajsza volt (terepfutás akadályokkal), amely most lesz május 20-án. Elmesélem, hogy készültem fel illetve mit adott a futás (ismét) az életemhez.
Az első kínok és élmények
Évek teltek el, mióta utoljára rákaptam a futás ízére. Rendszeresen sportolok már vagy 7 éve (edzőtermi edzések) és a futás általában csak annyi volt, hogy 10 perc levezetés vagy bemelegítés. Aztán pár éve elkezdtem a szabadban futni. És beleszerettem. Akkor tapasztaltam először flow élményt tőle és hónapokig a rabja lettem a kutyámmal együtt, aki rendszeresen elkísért. Majd jött a rossz idő és leszoktam róla.
Év elején egyre gyakrabban motoszkált a fejemben, hogy jó lenne valami sportos kihívás, mivel az elmúlt 1 évben nem igazán voltam fitt és friss. Szeretném magam ismét feljavítani.
Emlékeztem, hogy a nemszeretem futás egyébként mennyire fel tud tölteni energiával és testi-lelki lendülettel, ha veszem a fáradtságot és túljutok az első futással megkínlódott hónapon. Szóval ahogy jött a jobb idő, nekiálltam.
Persze előtte felvérteztem magam egy céllal, nehogy ellógjam a dolgot. 😀 Így esett a választás a PannonHajszára, amire az egyik kedves ismerősömmel jelentkeztünk. És kezdetét vette a tétért való felkészülés, amely nagyon jó adu ásznak bizonyult, és rávett a futásra akkor is, ha nem volt kedvem.
Esőben is futottam, és hidegben is. Akkor is, ha fújt a szél és akkor is, ha bármi miatt ha nem volt kedvem. Mert tudtam, hogy magamért meg kell tennem (és hogy ne bőgjek le :)) és mert tudtam, hogy utána isteni érzés lesz, ami csak fokozódni fog és az életem minden színterén érződik majd a hatása. A „meg tudom csinálni” érzés!
Azon vettem észre magam, hogy egyre többször reggel 8 előtt éhgyomorra már futócuccban vagyok és a kutyámmal együtt – aki fantasztikus futópartnernek bizonyult ismét – a tópartra tartunk. Mivel sokszor késő estig (vagy néha éjjelig) dolgozom, ezért későn szoktam kelni, vagyis a reggel 8 nekem hajnal. De úgy éreztem, hogy egyre több az energiám és ebből már kora reggel töltekezni akartam. És rájöttem, hogy a természet reggel valami isteni magasztos és inspiráló, de erről majd mindjárt.
Mivel komolyan vettem a felkészülésemet, elmentem egy nagyon jó barátnőmhöz, aki teljesítménydiagnosztikával foglalkozik és nem mellesleg futó. Gondoltam nézzük meg, hol tartok edzettségben egy nem olyan aktív év után és lásson el néhány futás-tanáccsal. Az eredményeknek jó hatása volt a motivációmra.
Kiderült, hogy fitt vagyok! Teljesítménydiagnosztikán jártam.
Kiderült, hogy nagyon is fitt vagyok és némely értékeken csodálkoztam is. Például a stresszel való megbirkózást és rezilienciát a szív-variabilitás vizsgálat mutatja, amely esetemben meglepően jó eredményt hozott. Ennek nagyon örülök, mert szabadúszóként és szerencsére rengeteg munkával megáldva bőven kijut a stressz. Még jó, hogy vannak praktikáim a megküzdésre (mindfulness technikák, sportolás, nyitott, pozitív életszemlélet stb.) és ez hatásosnak is tűnik.
A vizsgálaton volt minden: pulzuskontroll, testösszetétel adatmérés, futásdiagnosztika, vérnyomás mérés, vérből vett laktátszint mérés, tüdőkapacitás stb. Ami fejlesztésre szorult, az az állóképességem, amit sejtettem is, hiszen egyrészt ezért vágtam bele ebbe a kihívásba.
A vizsgálat kb. 1 óra volt, amelynek az eredményét veled is megosztom. KATT ide és le tudod tölteni az eredménylapomat. Ha első ránézésre bonyolultnak is tűnik, Fanni segített érthetően elmagyarázni minden eredményt. 🙂
Reggeli feltöltődés az ébredő természettel
Én, aki egyébként szeret sokáig aludni, hozzászoktam a reggeli futásokhoz. Illetve néha délután is futottam. Annyira rákaptam az ízére, hogy most már hiányzik, ha kihagyok egy napot. Örülök, hogy ismét elértem ide, mert tudom, hogy rögös az út eddig az érzésig. Általában nem könnyű elkezdeni a dolgokat, de csak addig kényelmetlen, amíg szokássá nem válik. Gyarapítsuk hát minél több ilyen egészséges szokással a stresszmegküzdési-eszköztárunkat. 🙂
Hihetetlenül békés reggel a természet. Amikor éledezik. Ugyanilyen lélekfeltöltő még eső után is. Igen, esőben is szoktam futni. Már viharban is sikerült. És az az igazság, hogy nagyon élvezem. Fantasztikus érzés. Ilyenkor teljesen más arcát mutatja a természet. Eső után pedig még durvább, mert életre kel minden, zöldebb lesz a fű, kékebb az ég, élénkebbek a színek és vidámabbak a madarak, tücskök, békák. Néhány kilométer futás kint a szabadban felér egy jó adag lelki fröccsel.
Gondolatébresztő, inspiráció vagy mindfulness a futás?
Mindhárom. Számomra arra is jó, hogy kiszakadjak a számítógép elöl és egy teljesen más tevékenységbe merüljek el, ami már önmagában inspiráló hatású. Ilyenkor jönnek aztán az igazán jó kis ötletek, miközben töltöm az energia-tartalékaimat is. A futás arra is jó, hogy átgondoljak dolgokat, amelyek foglalkoztatnak, esetleg stresszelnek. Néhány kilométer segít frissebben, akár teljesen más oldalról látni a helyzetet, sőt, nem túlzás, ha azt mondom, hogy
a futás segít újraértelmezni és átkeretezni (pozitívvá formálni) helyzeteket, szituációkat.
És ami a legújabb kísérletezésem, az a mindfulness-futás. Komolyan. Igyekszem kikapcsolni közben az agyam (néhány perc erejéig sikerül is) és csak a jelenre fókuszálni. A körülöttem lévő természet hangjaira, látványára, elmerülni a jelen pillanat lélektöltő erejében. Egy ilyen élményű futás nem csak flow-t ad, hanem segít utána jobban fókuszálni, felfrissíti a szellemet és fizikailag is kicsattant.
A futás 5 leginkább jótékony hatása
Persze ennél jóval több van, de kiemelném azt ötöt, ami szerintem a legfontosabb.
- A futás mentálisan kitartóbbá tesz. Ez a készség pedig segít a mindennapok során is megbirkózni számos helyzettel.
- Klasszul formálja az alakot (bár a súlyzós edzés jobban) és kiválóan segíti a súlycsökkentést.
- A futás boldogabbá tesz. És nem csak átvitt értelemben gondolom, hogy utána/közben olyan jól érzed magad, hanem az agy valóban boldogsághormont (endorfint) szabadít fel a testedben.
- Fitten tart és növeli az élettartamot. A futás hatására javul az állóképesség, és számos anyagcsere- (vérzsír-paraméterek kedvező változása, cukortolerancia, etc.), légzőszervi, kiválasztórendszeri, hormonális és idegrendszeri változás is bekövetkezik.
- Hatékonyabban küzdünk meg a stresszel.
„Egy kicsi mozgás mindenkinek kell…”
Mostanában mindig ez a régi tvtorna szignál jár a fejemben. 😀 De tényleg, egy kis mozgásra mindenkinek szüksége lenne, a futás/kocogás/séta pedig ingyen van és bárhol végezhető.
Nem azt mondom, hogy én most akkor elkezdek futóversenyeken indulni – bocs Fanni 🙂 – és meg sem állok a New York maratonig (bár….), csupán azt, hogy tök jó dolog néha feszegetnünk a fizikai határainkat is a szellemi mellett és ezen a területen is kihívások elé állítanunk magunkat. Jelenleg egy alacsonyabb pulzusértéken futok (<152), így edzve az állóképességemet, de már elkezdtem a tempófutásokat is, vagyis gyorsító ütemet is beletettem, hogy javuljon a sebességem és gyorsabban bírjak futni alacsonyabb pulzus mellett. Ez mutatja majd a fittségemet is.
Jól végeztük dolgunkat 🙂
Naponta/kétnaponta szoktam futni 5-7 kilométert és a végén beleteszek pár kör sajátsúlyos edzést is (fekvőtámasz, húzódzkodás, tolódzkodás), hogy az erőnlétem is rendben legyek. Egyelőre 7 perc a köridőm (7 perc alatt futom az 1000 métert) vagyis kb. 8 km/h-val futok, amit én döcögésnek hívok, mert ha nem figyelnék a pulzusra, csak futnék ahogy jól esik, akkor a köridőm 6 perc. Anno, amikor pár éve hónapokig futottam, a köridőm 5:20 volt. Nah de most más a hozzáállás, és más a felkészülési mód. Sokkal átgondoltabb, tudatosabb és igazából élvezetesebb. Szóval így futok én.
Ha Te is kedvet kaptál, a helyszínen is nevezhetsz a PannonHajszára.
Majd töltök fel képet, remélem éremmel a nyakamban. 🙂 Nem a versenyért csinálom, nem számít, hogy másokhoz képest hol végzek, csak élvezni szeretném, jó és megterhelő „buli” lesz és a végén már alig várom a büszke „megcsináltam” érzést. 😉
Te hogy állsz a futással?
PannonHajsza teljesítve
Az esemény szuper volt, az akadályok izgalmasak voltak, a táj csodaszép volt és imádtam az erdőben futni. A kaptatók durvák, azt hittem, hogy sosem érünk fel sehova, mert mintha végig csak felfele futottunk/sétáltunk/másztunk volna. Mivel ez volt az első ilyen megmérettetésem, nem tudtam hogy mire számítsak. Mi nem az időre figyeltünk, hanem arra, hogy ügyesen végig tudjuk csinálni és hát igen, ez sikerült is, ráadásul nem is olyan rosszul. Az időeredmény: 1 óra 59 perc. Ez az idő a kategóriámban (nők 30-49 év) a 36. helyhez volt jó a 122-ből, illetve a PannonHajsza 411 női indulója közül pedig 122. helyhez. Szóval masszívan az első harmadban végeztem. Viszont jövőre már rámegyünk az időre is és javítunk rajta. 😉
[sgmb id=”2″]
